HARMINCHAT

Ha velünk van az Erő, gondolta Gavin, miközben kilesett a sarok mögül, akkor az csak a sötét oldalé lehet. Lövedékek pattogtak s hagytak füstölgő krátereket a falban. Jobbra pillantva meglátta, hogy Ooryl és Nawara befordulnak az ajtón, és elfoglalják a posztjukat. Gyorsan besurrant közöttük, és oldalt lépve máris lőni kezdte a folyosón közeledő rohamosztagosokat.

Az üldözés abban a pillanatban kezdődött, hogy elhagyták a gyár területét. Számos épületbe bemenekültek, és kilógtak belőle, Portha mégis nyílt terepen lőtte le a rohamosztagost. Az a földre rogyott, de nyilván még volt annyi ereje, hogy rádión jelentse a helyzetét a főhadiszállásnak. Annyian jöttek, hogy a Zsiványoknak nem maradt hátra más választásuk, mint elmenekülni, s őket hátrahagyni.

Wedge ragaszkodott ahhoz, hogy feljebb menjenek, de az épület, amit azért választottak, hogy benne eljuthassanak a felsőbb szintekre, erre a célra a lehető legalkalmatlanabb volt. Az üvegacél és ferrobeton monolit alsóbb szintjei egymástól különálló tornyokat alkottak, s közöttük semmiféle kapcsolat nem volt, sem átjáró a szomszédos épületekbe. Az ötvenedik emelet magasságában végre szerteágazott, és rácsatlakozott a szomszédos épületekbe vezető utakra, de a problémát az ötvenedik szintig való feljutás jelentette.

Gavin lekuporodott, és nehéz szívvel körülnézett. Mint a korábbiak, ez a szint is egy tágas, szögletes csarnok köré épült, amiben a liftek és a lépcsők foglaltak helyet. A padlótól a mennyezetig húzódó panorámaablakok pompás kilátást biztosítottak Coruscant félhomályos szintjeire. Gavin a látványt rendkívül klausztrofobikusnak találta.

Kiváltképpen amiatt, mert velük egy magasságban egy birodalmi csapatszállító lebegett. A szögletes jármű oldalán felnyílt egy ajtó, a nyílásban megjelent egy katona, és valamit az ablakra hajított. Az rátapadt kívülről, és amőbaként folyni kezdett rajta, azután felrobbant, és üvegszilánkot szórt a szintre.

Gavin már a földön lapult, de arcának szabadon hagyott felét felhasogatták a pengeéles szilánkok. Elkaptak bennünket.

- Maradj a földön! - kiáltotta Wedge a hangzavarban. - Mindenki a földre!

Noha nem akart a rohamosztagosok célpontjává válni, Gavin felemelte a fejét, hogy lássa, a parancsnok megsérült-e. Ha mozdulatlan marad, az egyenértékű a megadással, aminek csak akkor volna értelme, ha a rohamosztagosok ez esetben nem vinnék börtönbe. Bal felé pillantva azonban látta, hogy a betört ablakon át katonák özönlenek az épületbe. Gavin meglátása szerint ezek sem látszottak könyörületesebbnek azoknál, akikkel eddig küzdöttek.

Akkor valami különös dolog történt. A graviplán eleje megemelkedett, az éppen kiszállni készülő két katona visszahanyatlott a gépbe. Fél másodperc sem telt el, és a graviplán eleje felrobbant. Újabb ablakok törtek be, a korábban kiszállt katonák pedig törött végtagokkal terültek el. Gavin a füstfelhő mögött még látta, hogy a légi jármű daraboka esik, és eltűnik a látómezőből.

Egy karcsú vadászgép tűnt fel az épületek között, elhúzott előttük, majd megfordulva egyenesen feléjük tartott. Bár nem volt olyan pompás látvány, mint a későbbi változata, a Z-95-ös Fejvadász aranycsíkos, fekete géptestének látványa felüdülést jelentett Gavinnak. A szárnyvégeire telepített lövegek lőni kezdték az épület közepét. A becsapódások nyomán elektromos vezetékek szikráztak, vízvezetékek alakultak szökőkúttá. A falak atomjaikra hullottak szét, és Gavin egy perc múltán nyomát sem látta az imént megjelent rohamosztagosoknak.

A Fejvadász visszajött, és mint egy hatalmas repulzorlift kabinja, odahúzott a nyíláshoz. Wedge felpattant, és az ablak felé rohant, meg sem várva, hogy a gép ajtaja kinyíljon. Intett a többieknek, s közben szemét a földön heverő rohamosztago sokon tartotta.

- Gavin, gyerünk!

- Csak ön után, uram.

Wedge elvigyorodott, majd intett a fejével.

- Nyomás, ez parancs.

Gavin odahajította Pashnak a fegyverét, és beugrott a gépbe, ahol Erisi és a trandoshai várt rá. Wedge utánaurgott, és a gép elhúzott az épülettől. A levegő sivítva távozott, miközben az ajtó becsukódott. Csak miután teljes csend lett, hallották tisztán a pilóta hangját. De akkor mindannyian döbbenten néztek egymásra.

Wedge az utastér felé intett.

- Igen, Emtri, megsérültem, de nem komoly.

Gavin megrázta a fejét, majd az ujját a fülébe dugta, hogy kitisztítsa.

- Hogy kerül ide Emtri?

Rhysati megtoldotta:

- És ki vezeti a Fejvadászt, parancsnok?

- Tycho.

Gavin arca jól tükrözte az érzelemit. Úgy érezte, elárulták.

- Hogyan? Hiszen meghalt a Noquivzornál.

Wedge lassan megrázta a fejét.

- Nem, nem halt meg. A rajtaütés megtörtént, de sem ő, sem Emtri nem volt ott. Füttyös úgy naplózta a jelentéseket, hogy mindketten ott voltak, de valójában itt tartózkodtak.

Iella felvonta a szemöldökét.

- Miért hoztad ide őket?

- Pár dolgot megtanultam, amióta a Lázadókkal vagyok. Az első, hogy amit bármelyikünk is titokban tart, valójában olyan információ, ami más, fontosabb információ nyomára vezethet. Ha hasznosnak és célravezetőnek tartjuk, hogy megtudják az ittlétünket, elég megmutatni potenciális szövetségesünknek, hogy a bolygó elfoglalására készülünk, nyomban tudomást szereznek róla, hogy itt vagyunk. Azután már csak idő kérdése, hogy a birodalmiak kezébe jusson az információ.

- És a mai árulás ezt az elméletet támasztja alá - bólintott Nawara.

- És ez vezet el a második dologhoz: az ellenfél csak azzal foglalkozik, amiről tudomást szerez. Tycho mindvégig itt volt velünk, és nekem dolgozott. Olyan szabakk adura volt szükségem, amelyik nem változtatja az értékét. Ő évekkel ezelőtt járt a Coruscanton, tudja, hogyan lehet itt eligazodni, és éppen az imént bizonyította be, hogy ezzel a hasznunkra is lehet.

Emtri feje lassan megfordult.

- Celchu kapitány jelenti, hogy nem üldöznek bennünket. És van egy üzenete is.

- Kapcsold át!

- Wedge, eddig nem mondtam, de sürget az idő.

- Mondd csak, egymás között vagyunk!

- Sürgős üzenetet kaptál, miközben rátok várakoztam - Tycho hangja komoran csengett. - Negyvennyolc óra múlva a Coruscant pajzsai összeomlanak.